Amíg csak egy magyar él Songtext
von Kárpátia

Az alkonyat pirosra festi a felleget
Aranyló fürtjei bíborrá válnak
Lángjától felizzik, s haraggá gerjed
Minden magyarban az elfojtott bánat

Évszázadok kínja egyszerre fellobban
Parázsa nem hunyt ki, most újra él
Felperzselt mezőn is új élet sarjad
Szép tavasz illatát hordja a szél

Amíg csak egy magyar él

Míg az éjjeli szellő a felhőket hajtja
A hajnal már tomboló vihart lehel
S korbácsok ütötte sebeit, gyógyítva
Szívében lángorkán bosszút nevel


Gyötrelmes szenvedés színültig csordult
S ki eddig sarcolta, reszketve fél
Rablánc és koldusbot eltűnik, széthull
Piros-fehér-zöldben táncol a szél

Amíg csak egy magyar él

Nemzetünk százéves álmából riasztja
Felajzott, dühödten lüktető szív
Az egyik kezével gyermekét szorítja
Másikkal, lángoló szablyával vív

Idegen rablóhad nézd, ahogy megvirrad
Nekünk az ébredés, nektek a vég
Üvöltő harci zaj után csak csend marad
Ármányos pénz többé semmit sem ér

Amíg csak egy magyar él