Keleti Kárpátok Songtext
von Kárpátia

Amikor az égen sápadt hold ragyog,
Keleti Kárpátok, rátok gondolok!
Hol édesebb a bor és barnább a kenyér.
Azt a kicsiny Földet nem adnám semmiért!

Refr.:
De nem panaszkodik, csak tűr csendesen,
Várja hogy Hazája keblén megpihenhessen.
Annyi év után is szorítja fegyverét,
Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét.


Sújtotta éhség, málenkij robot,
Száz meg száz testvérünk halálba gyalogolt.
Most könnytől keserű a Latorca vize,
Fehér habja a sok kínt magába temette!

De nem panaszkodik, csak tűr csendesen,
Várja hogy Hazája keblén megpihenhessen.
Annyi év után is szorítja fegyverét,
Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét.

Hallgatom a fájó körtemuzsikát,
Magam előtt látom a Magyar Golgotát.
Találkozunk mi még, nem hal meg a remény,
Találkozunk mi még a vad Kárpátok tetején!

De nem panaszkodik, csak tűr csendesen,
Várja hogy Hazája keblén megpihenhessen.
Annyi év után is szorítja fegyverét,
Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét.


Lálálálá...