Szememben, mint egy tükörben Songtext
von Ossian

Szememben, mint egy tükörben,
A megfáradt bánat szép arca látszik.
Rám nevess, csak hogy elhiggyem,
Könnyelmű szívvel a reménnyel játszik.

Múltamban, a rejtett zugokban,
Leláncolt ajtók végtelen sora.
Folyosók, ahol te voltál,
Mentsvárként nekem, az utolsó szoba.


Lent a földön jártam, de felhőkre vágytam,
önmagam a fénybe, az űrbe álmodtam.
Most itt élek egy felhőn fent, a sajátomon,
és szédülök a fényben, a Föld az otthonom.

Arcomon, karomon, vállamon,
A szívtelen idő növekvő terhe.
Nem hagy el, soha jól tudom,
Elszámol mindent, órára, percre.

Lent a földön jártam, de felhőkre vágytam,
önmagam a fénybe, az űrbe álmodtam.
Most itt élek egy felhőn fent, a sajátomon,
és szédülök a fényben, a Föld az otthonom.


Lent a földön jártam, de felhőkre vágytam,
önmagam a fénybe, az űrbe álmodtam.
Most itt élek egy felhőn fent, a sajátomon,
és szédülök a fényben, a Föld az otthonom.