Hullámzó sivatag Songtext
von Krisz Rudolf

Szerelmed csókja mindig ég bennem, úgy hódít!
Ne szédíts érzem szöknöm kell, ne kábíts!
Nagy látomás lehet így rám, most érzem.
Ajkából édes füst tör rám, nem kérdem:

Szomjaz a szám, gyenge az akarat,
Füst szövi át, hódító szavadat.
Rám tör a vágy, érintve hajadat
Illata lágy, hullámzó sivatag.
(Miért kábít?)

A szomjúságban nálad ébred a vágy, hát ébressz!
Pusztító forrásodhoz zár, emlékezz!
Adj hát erőt, hisz tőled kér, ne kérdezz!
Feloldozás vagy szenvedés, ítélkezz!


Szomjaz a szám, gyenge az akarat,
Füst szövi át, hódító szavadat.
Rám tör a vágy, érintve hajadat
Illata lágy, hullámzó sivatag.
(Miért kábít?)

Karodban ébred újra minden őrült, lázas szenvedély
Kísérjen minden útra az égő vágynál még most is szenvedés

Szomjaz a szám, gyenge az akarat,
Füst szövi át, hódító szavadat.
Rám tör a vágy, érintve hajadat
Illata lágy, hullámzó sivatag.
(Miért kábít?)

Szomjaz a szám...
Füst szövi át...
Rám tör a vágy...
Illata lágy, hullámzó sivatag

Szomjaz a szám, gyenge az akarat,
Füst szövi át, hódító szavadat.
Rám tör a vágy, érintve hajadat
Illata lágy, hullámzó sivatag.
(Miért kábít?)