Majd valamikor Songtext
von FankaDeli

Könyörgöm... Ne engem válassz
Ne engem

Régen csak azért küzdöttem, hogy megérts
Mára meg, hogy felejts el és ne félts
Ilyen vagyok hidd el, elfuserált fickó
Bocsánatod kérem, mert arra nincs szó
Mennyire sajnálom minden könnycsepped
Feri i-vel, és te a pontot feltetted
Füzet szélén firka, ő volt a múzsám
Bár a pálinkán csúsztam el, nem a rúzsán

Ennyi, rövid és átlagos mesécske
Csak tudnám mit láttam a többi szemébe
A rap-szakmán kifogtam, rajtam meg az ösztön
Meg kellett ennem, bár nem ízlett a főztöm
Szavak nélkül kevés, szavakkal túl sok
Vicces is talán, hogy simítok nem túlzok
Ha az igazságot írnám, bőgnél nem sírnál
A kezem is izzad, de a toll csak diktál


Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz

Tudhatnád ha láttál, vagy hallottál
Hogy bár anyám szült, az utca adoptál
Örömlányok, bűnözok, homályos hátterem
Itt a lépcső, a hall, a tér, a bálterem
Mit vársz toőem? Egy könyvet se olvastam
A kaviárt ittam szálkát kerestem a tonhalban
Egyetlen szerencsém aprócska nyelvem
Mely áron felül adta el ócska testem

Nem hazudtam soha, ez az egy amit bánok
Isten verése volna, hogy a dolgok mögé látok?
Vagy inkább áldás, cserébe mindenért
Mert ha ellenem jöttek valahogy minden ért
Ostrom csapom csakis magammal szemben
Mit számít mennyi vagy 17 vagy 40?
Ha meglátsz fuss el, ha hallasz menekülj
Mert sok volt belőlem, hiába vagyok egyedül


Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz

Fiúból férfi FankaDeli Feri
Régen meg is tette mára gondolni se meri
Pofonos ládám kong az ürességtől
Night Child a szó itt a nap is csal félkör
Az alkony kérlel, az éjszaka szólít
A bárpult kacér, a pultos lány csak bólint
Nem így akartam ez nem a fehér kerítés
Itt pohár és üveg, nem pázsit a körítés

Ha te is félsz figyelj és tanulj a példámból
A szíved vezessen, eszed mi téblábol
Akár egy pillanat, akár egy hónap
Evezz csak addig, míg kitart a csónak
Én a vízbe ugrottam érdekelt mi lent vár
Mára jól tudom, a kíváncsiság herdál
Mibol maradnál ki, hisz mindig vagy valahol
Csak pakold a szenet, s a vonat majd zakatol

Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz

Héj
Héj lányok, valahol, majd valamikor
Héj csajok, valahol, majd valamikor
Hölgyeim, valahol, majd valamikor
De addig könyörgöm, ne engem válassz
Ne engem válassz