Embergép Songtext
von Vad Fruttik

Műszerekkel mérem a nagy közömbösséget
Túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények
Az otthon nevű részen, a panelrengetegben
Embergépek élnek zavartalan csendben

A szájukon lakat van, minden ablak zárva
Kattanásig húzva a szívüknek cipzárja
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják
Masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják

Ott egymásra torlódik a fájdalom s a bánat
Végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának
Utat tör magának minden szorongásom
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom


Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak
De kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból
És dobhártyák szakadnak szét az ordítástól

Egymásra torlódik a fájdalom s a bánat
Végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának
Utat tör magának minden szorongásom
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig!
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem!
A sebek behegednek és kicsorbul a késem

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig!
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem!
A sebek behegednek és kicsorbul a késem