Magyar sors Songtext
von Titkolt Ellenállás

Baljós volt csillagod, mely alatt születtél
Az Úr Isten elhagyott, amikor üzentél.
Nehéz volt a kereszt, mit válladra vettél,
De vállaltad a sorsod, áruló nem lettél.

Utolsó őrszemként álltál a hegytetőn
Mikor nemzeted elindult a lejtőn.
Bilincsben eveztél, mint rabok a gályán
Meghaltál hóhérok aljas bitóján.


Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás,
Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!
Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás,
Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!

Farkasként üvölt azóta lelked
A vádló bitófák sírva énekelnek.
Jeltelen sírodnak néhány koszorúja
A néma fájdalom örök szemtanúja.

Aki magyar téged nem feled
Szívünkben örökké, örökké a neved.
Nem adjuk fel soha, vállaljuk a harcunk,
Inkább meghalunk, de végsőkig kitartunk!


Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás,
Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!
Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás,
Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!