Tél Utca Harmincnyolc Songtext
von Szalóki Ági

Maszek volt a dömper, a ház meg tanácsi.
Bagózott a kertben egésznap a bácsi.

Kőasztal tövében megpihent a járgány,
Két cipő a fényben csillogott a járdán.

Öreg lába lomhán, tapogatva lépett.
Körülötte gyors volt, harsogó az élet.

Szeme hályogán át messze-messze látott.
Nyíltak szürke ajkán furcsa füstvirágok.

Sarokig ment, aztán megállt tétovázva,
Tovább sose indult, fogódzott a házba.

Hajnival a fűben tanakodtunk néha,
Hova ez a kurta, ide-oda séta?


Néhányéves fejjel megfejtettem végül:
- Hajni, ez az ember valahova készül!

Mint kíváncsi kölykök, latolgattuk máris:
Mi lehet a nagy cél? Adony? Bicske? Párizs?

Azt a néhány lépést járta újra, újra.
Így készült a hosszú, világvégi útra.

Egyszer aztán nem volt. Elutazott innét.
Nem fújja a szél már mindig tiszta ingét.

Kidobtuk a dömpert, másé lett a pálya,
S megőszült a Hajni mosolygós papája.

Én volnék a régi, Tél utcai gyermek?
Faggatom a néma, harmincéves kertet.

Megnőttek a bokrok, idegen a pázsit,
De még ma is gyakran ott látom a bácsit.