Zsebre dugott kézzel Songtext
von Supernem

Zsebre dugott kézzel, mikor sétálok a parton,
Megvannak az arcok, kiknek soha többé pardon.
Szellemileg alulmaradt, buta csökevények,
Csak sajnos van pár tévé, akik pont ezekből élnek.

Nem kertelek sokat, és nem bánom, amit mondok.
Csak ideig-óráig tudtam húzni ezt a dolgot,
Leszakad a pofám, mikor itthon körbenézek:
Mondva csinált seggfejekkel butítják a népet.

Szerencsétlen birkákat sztárol itt a nemzet,
Született egy gyereke, most hova szarjak egyet?
Na ez aztán a hír, tévét mind örökre
Eszitek a szart, és úsztok a levesbe.

Na, itt jön az új király, Isten hozott téged.
Énekel egy dalt, de mi is itt a lényeg?
Játszadoznak azzal, ami másoknak az élet,
Megkapja a pofont, és benyalhat a gépnek.


Politikus, marha, neki mindegy már, csak lopjon,
Gazdasági jólét, fejlődés a toppon.
Hazugsággal megetetett családom van otthon,
Lehúzom a rolót, és benyomom a gombom.

Refr.:
Nem akarok tagja lenni ennek a klubbnak, hiába fogadnál el tagnak
Nem akarok tagja lenni
Nem akarok tagja lenni...

Kishazánkban napról-napra viccesebb az élet,
A történelem minősít országot és népet
Pénz talán még akad, csak sütni való nincsen,
Aki tudott valamit, már elmenekült innen.

Aki meg itt ragadt, az tákolja az otthont,
Rákényszerül, hogy hazától vagy magától lopjon
Keseredett jólét, ami hígítja a bólét,
És mond mit ér, ha banké 20 évre a lóvéd.

De nézzük a jó oldalát ennek az egésznek,
Keressük a titkát, itt a józan észnek,
Ha befogod a pofád, és elvégzed a dolgod,
Nézheted a bulit, közben megássák a sírod.


Vigyázz csak magadra, fő az egészséged,
Nehogy átképzett lóhentes legyen a sebészed,
Szellemiség híján, fizetjük az árát,
Hogy a kultúrában élen járnak már a plázák.

Terelik a nyájat, mert megvannak a birkák,
A hamburgerek nevét a homlokukra írták,
A vadnyugat ízét lenyomják a torkán,
Na ezt a pozitúrát nem mutassák (mutatják) torna órán...

Refr:

Az összetett kis pénzed éppen nem ér semmit,
Melegétel jeggyel nem vehetsz meg senkit,
De az állambácsi téged megvehet téged kilóra,
A mindenkori főmuftiknak nem jár a bitófa.

Zsebredugott kézzel, mikor sétálok a parton,
Eszembe jut anyám, aki biztos zokog otthon,
Merre jár a fia, az apró kis legényke,
És mért áll így a haja, az Isten szerelmére?

Nyugi mama, vagyok, és élek mindörökre,
Beírom a nevem, a nagy Rock and Roll könyvbe
Most mászom a ganét, majd én ülök a csúcson
Van nálam egy puska, és épp a ravaszt húzom...