Lélekverő Songtext
von Suhancos

Én azt hittem tinédzser koromban
Hogy mikor nagyi mondja, olyan goromba
Ferike vigyázz a szesszel, ne igyál sokat
Mert úgy jársz, mint ők, nézd a vasutasokat
Na jó persze ez túlzás, Pöszike is viccelt
Én meg nevettem, aztán öntöttem a spiccet stikába Killer A-ben
Egy sör és egy mixer, az annyi volt, nem volt kocsma asztal ziccel

Aztán a Csöpiben egy bizonyos gyönyörű este
Nagy okos Ferike csak a bajt kereste
Nyolc nagy VBK, és négy üveg söröcske
Ezek a szép számok belém égtek örökre
Anyám hajnalig hánytatott, és sírt másnap reggel
Hogy a picike Ferike, hogy lett ilyen ember
Így idővel aztán megtanultam a mértéket
Hogy én józan legyek, mire ti újra betépnétek


Én csak utazom felhevült hazátlan utakon
Untatom magam, az unalom lassan
Magamban kutatom, hogy hol van a nyugalom
Hol, melyik vonalon szalad el az a kicsike gőzös a folyamon
Ami elszállítja a hátamon a látszatot
Hogy megvagyok, elvagyok, átkarol a szánalom

Gyere már, hízik a szervem
Eszik, kiveszik, kihülyül az elme
Szeretkezik a nyelvem, édeset beszél a léptem, hazudva kérdez
Ez csupa sár, fékez is a vérem
Elhasad, elszakad, reped a térdem
Viszem a léptem, maradnak négyen
A verselő, szerető, szenvedő, kereső lélek

Persze még később is eláztam néhányszor
Ez van, ha az ember a mértéket félvállról veszi
És egyesek nem tanulnak belőle
Mert az izmus az olyan, mintha nem lennél belőve
Nekem hála Istennek nem, de láttam olyant
Aki remegő kézzel kért italokat
Ebből én kosz, így nem, akárcsak a fűből
Az én szememben gáz, aki rendszeresen füstöl


Szerintem ciki, béna és gyengeség szívni
A valós gondokat egy álomvilágba vinni
Ahol napról napra csak egyre magasabban
Félre lökve magányban áll a szarkupacban
Tekeredik elméd, hogy tekerni kéne már
Sajnos az a füst nemcsak a szépre száll
Sokan példát vesznek rólad, ami nem érdakel
Pedig Isten előtt mindegyikünk letérdepel

Én csak utazom felhevült hazátlan utakon
Untatom magam, az unalom lassan
Magamban kutatom, hogy hol van a nyugalom
Hol, melyik vonalon szalad el az a kicsike gőzös a folyamon
Ami elszállítja a hátamon a látszatot
Hogy megvagyok, elvagyok, átkarol a szánalom

Gyere már, hízik a szervem
Eszik, kiveszik, kihülyül az elme
Szeretkezik a nyelvem, édeset beszél a léptem, hazudva kérdez
Ez csupa sár, fékez is a vérem
Elhasad, elszakad, reped a térdem
Viszem a léptem, maradnak négyen
A verselő, szerető, szenvedő, kereső lélek