Töredék Songtext
von Salvus

Oly korban éltem én e földön
Mikor az ember úgy elaljasult
Hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra
S míg balhitekben hitt, s tajtékzott téveteg
Befonták életét (életét)
Vad kényszerképzetek

Oly korban éltem én e földön
Mikor besúgni érdem volt
S a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős
S ki néma volt netán, s csak lelkesedni rest
Már azt is gyűlölték (gyűlölték)
Akár a pestisest

Oly korban éltem én e földön
Mikor ki szót emelt, az bújhatott (bújhatott)
Rághatta szégyenében ökleit
Az ország megvadult, s egy rémes végzeten
Vigyorgott vértől és mocsoktól részegen


Az áruló, a rabló volt a hős
Az ember úgy elaljasult
Hogy önként, kéjjel ölt
Az áruló, a rabló volt a hős
Az ember úgy elaljasult
Hogy önként (kéjjel ölt)

Oly korban éltem én e földön
Mikor gyermeknek átok volt az anyja
S az asszony boldog volt, ha elvetélt
Az élő irigylé a férges síri holtat
Míg habzott asztalán a sűrű
A sűrű méregoldat
Oly korban éltem én e földön
Mikor a költő is csak hallgatott
És várta, hogy talán megszólal újra
Mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más
A rettentő szavak tudósa, Ésaiás

Az áruló, a rabló volt a hős
Az ember úgy elaljasult
Hogy önként, kéjjel ölt
Az áruló, a rabló volt a hős
Az ember úgy elaljasult
Hogy önként, kéjjel ölt


"Nézd
Mindenkinek nehéz a legelső
Egy házban voltunk és hirtelen
Előjött egy ember, én meg hasba lőttem
Hát ennyi a történet
Azt mondtam magamnak
′Te megöltél egy embert
Nem vagy ugyanaz, aki voltál
És már soha nem is leszel'
De másnap felkelsz és ugyanaz vagy, aki voltál
És rájössz, hogy végig ez voltál
Csak nem tudtad"

(Az áruló) A rabló volt a hős
Az ember úgy elaljasult
Hogy önként, kéjjel ölt
Az áruló, a rabló volt a hős
Az ember úgy elaljasult
Hogy önként, kéjjel ölt