Lejtőn Songtext
von Salvus

Fölé hajol és újra lesújt
Nem bántja, ha látja lassú halálát
Neki csak játék, ha élve temetheti anyját
Miféle durva szimbiózis
Ha az élősködő nem hagyja élni gazdáját
De a mázsás köveit mégis nyakába akasztja?

Hol?
Mondd hol veszítettük el az öntudatunk?
Miért, mondd miért rágtuk el a köldökzsinórt?

Bármennyire hű magához
Bármennyire célratörő
Bármennyire vakmerő
A lejtőn már nincs erő


Félő, hogy e hajsza nem tart soká
Pihenni tér néhány ezer év
Az anya csak sír, nem bírja tovább
Visszaszorítja lélegzetét
De a sakkfiguránk ezután is
A fekete mezőről a sötétre lép
Mérföldes lyukakat égetve civilizációnk ütőerén

Hol?
Mondd hol veszítettük el az öntudatunk?
Miért, mondd miért rágtuk el a köldökzsinórt?

Bármennyire hű magához
Bármennyire célratörő
Bármennyire vakmerő
A lejtőn már nincs erő
Bármennyit ér, bármit remél

Véreskezű helytartóm
Fejezd be végre a művedet
Fényes jövőddel elalszom én is
Hiába képzeled
Hogy ez a sarkított kép, anya és gyermek
Könnyen elválasztható
És ha veszted érzed
Eleresztett véred újból feltámasztható


Bármennyire hű magához
Bármennyire célratörő
Bármennyire vakmerő
A lejtőn már nincs erő
Bármennyit ér, bármit remél