Vallomás Songtext
von Punnany Massif

Stop
Mi az az ok?
Mi az okozat?
Állok az utamon
Máté

Állok az utamon, nézek a nehézséggel szembe
Az évek lassan ráncot húznak a tegnap még gyerekfejre
Csak hobbi művész vagyok, mint mások, egy megment fej
A csavaron átfutott meglátás vezet el és vezekel
Rém öreg, bár nem műremek és nem remekel
Rekedten eladom, tompítom hozzáértő egyénekkel
Egy énekkel, hogy egyétek jó szájízzel
Bár nem muszáj, hiszen megvagytok nélkülem is


Hisz′ ez a rapp is depis
Melankólia, magyar pestis már évszázadok óta
A nép, melynek fájdalmas a himnusza (fájdalmas a himnusza)
Ez mellett is azt hiszem van értelme amit előadok
Habár nem is hallotok nagy szónoklatot, szórakozott vagyok
Kellőképp magára hagyott itt, mint a legtöbb fiatal a hátterem
Még talán a jövőképem hiányzik vagy éretlen
Mégis értelmezek, értelem a lételem, nincs véletlen
Történés, csak ok és okozat

Ok, s okozat
Minden rendben lesz
Szép, nyugis, unalmas életünk lesz

Időmértékes verselés
Szubjektívan értékes érvelés
A beismert tévedés
Átgondolni nem is merem
Hogy saját magam nem ismerem
Fiatalság kapuja bezár
Vár a szociál bazár

Ahol az ár lét
Szerezzek lét
Túl nagy a tét
Ezt minden nap lejátszom önmagamban
Tükröm-tükröm mondd meg nékem
Mit kezdjek vidéken, a lényeget miért nem értem, miért nem értem?
Kik vannak értem? A puszta lélegzés nem érdem


Aki inhalál elragadja a kínhalál
Tágra zárt szemekkel fátyolos a lélek tükre
Beskatulyázva, kirekesztettként, egész életükre
Kifelé vidám, de befelé fojtogat
Fájdalmas pontokat erősít fel, darabokra bontogat
Érzékelem a külvilágot, de nincsen cél
Szavaimat rendszertelenül szórja szét a szél

Ez nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás
Egyszer fenn, egyszer lenn, vallomás, semmi más
Hallomásból minden más, te is színpad társ
Szimpla szippantás, ne csak nézz, hanem láss!
Nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás
Egyszer fent, egyszer lent, vallomás, semmi más
A negatív, pozitív tévhit, aki szív az passzív
De ez itt a Massif, nálunk a szív masszív

Nem szerény tény, hogy légy mindig őszintén
És hogyha kell, néha a véleményed öl szintén
Magamba szívok mindent szintén, magas a szint
A konkurencia beint, mi a faszt akarunk itt már megint?
Monumentán-mentán momentumok, csepp a tengerben
Nem te vagy a hibás, ahogy az összeáll a fejedben
Aki besúg, majd érvényesül

Ha tompa majd beélesül
Úgyhogy Máté Pista
Legyél te is optimista!
Nekem már az pozitívum, hogy a nívómat írva vívom ki
Hip-hop pop ipar itthon para és nekünk nem hobbi
Legalább olyan fontos, mint a mindennapi hoki
Akit nem bírunk lesújt rá a verbális koki

A lányoknak kuki, akit meg nem szeretünk kaki!
Ösztönök és szenvedélyek, én rappelek csak, nem regélek
Mende-mendegélek, ameddig élek
Ha szembe jössz velem, amit gondolok veled megosztom
Igaz, önkényesen magunkon vagyunk ezen a poszton
Hidd el jobban bejött volna mondjuk Boston
Talán nem élnénk szar koszton, meg átlakkozott Lacoste-on
Átlakkozott Lacoste-on

Ez nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás
Egyszer fenn, egyszer lenn, vallomás, semmi más
Hallomásból minden más, te is színpad társ
Szimpla szippantás, ne csak nézz, hanem láss!
Nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás
Egyszer fent, egyszer lent, vallomás, semmi más
A negatív, pozitív tévhit, aki szív passzív
De ez itt a Massif, nálunk a szív masszív

Ez nem egy költői hitvallás (szokványos magatartás), csak szokványos magatartás
Egyszer fenn, egyszer lenn, vallomás, semmi más (hallomásból minden más)
Hallomásból minden más, te is színpad társ
Szimpla szippantás, ne csak nézz, hanem láss!
Nem egy költői hitvallás, csak szokványos magatartás
Egyszer fent, egyszer lent, vallomás, semmi más
A negatív, pozitív tévhit, aki szív passzív
De ez itt a Massif, nálunk a szív masszív