Tavaszi ébredés Songtext
von Ossian

Padlón lenn,
amikor már kilencet rád számoltak.
Fél térden,
amikor a nulláról újraindulva
naivan azt hiszed
ennél már mélyebben nem is lehet.
Nem jöhet mínusz egy.
Hidd el, hogy könnyedén elérheted.

Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó.
Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!

Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!


Sorsod van,
ökölbe szorított kezeidben.
A sarokban,
ahová a dolgok most szorítanak.
Ahonnan keresed
a kiutat és közben csak azt reméled
egyszer majd jön egy nap
amikor ezt harc nélkül elérheted.

Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó.
Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!

Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!

Ébred a szíved, mert véget ért a tél.
Vizet áraszt már a tavaszi szél.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!

Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!

Ébred a szíved, mert véget ért a tél.
Vizet áraszt már a tavaszi szél.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!