Mélység Songtext
von Mate/oH.

Tudod van az érzés amikor épp át jár
Rajtad a kétség hogy holnap mi vár rád
Nincs itt szépség egy helyben járkálsz
Kint fagy van végképp előtted láng áll
Nincs kiút a magányból, kormány jobbra,
Bele bele karácsolsz, és mégis off van,
Külföldre a barátok, jóban rosszban,
Rappereken karátok, jóaz jólvan

Amikor andalgok Felkapom a lantot
Azon agyalok hogy Mi kell a dalhoz
Mi kell majd ahhoz Hogy azt a hat sort
Úgy toljam le hogy Ha majd hallod
Tiszteld a rímet Szeresd a ritmust
Forró kis beaten Reppelő virtus
Ha van kinek nem ez az inge
Az hallgassa az FM-en a cirkuszt


Sötét a mélység egyedül egyedül
Spanokkal nyomod veretünk beretünk
Magadnak mondod remekül remekül
Személyem úgy van elvegyül elvegyül

Sötét a mélység egyedül egyedül
Spanokkal nyomod veretünk beretünk
Magadnak mondod remekül remekül
Személyem úgy van elvegyül elvegyül

A Rap retek rossz rohadt rák
És kóros kultikus katonák
Szavakkal szedik szét Szamoa-t
Védve vitézen nagy valóját
A maiak meg már max mammogják
Mind hebegve habogva hadovál
Dalaik alapja azonban azon áll
Hogy dadogva drogjaik dalolják


Elveszek magamnak 15 percet
Hagyjuk a reppet, Hagyjuk a lelkem
Értem tenni semmit sem lehet
Gyászt se érek túl nagy a kereszt
Az otthonom ez a pokoli zene
Bár Kárhozottként mennyeien megy
A purgatórium nem könnyen enged
Majd eltávozom ha szentesítettek

Sötét a mélység egyedül egyedül
Spanokkal nyomod veretünk beretünk
Magadnak mondod remekül remekül
Személyem úgy van elvegyül elvegyül

Sötét a mélység egyedül egyedül
Spanokkal nyomod veretünk beretünk
Magadnak mondod remekül remekül
Személyem úgy van elvegyül elvegyül

Személyem úgy van elvegyül elvegyül
Személyem úgy van elvegyül elvegyül

Sorozatban szarul, már pár napja,
A világ lassul, spiri szerint karma,
Tisztulna a fejem, van egy évtized,
Mi a baj velem, olyan szép is ez,
Füles a fülemben, ügyetlen ütemben
Gondolom ki hogy mit üzentem
Ezzel a számmal, ha már a számmal,
Nem jön ki belőlem az alkotói vágyam

Rímeket írni a bajomból kibaszott nehéz,
De ha nem írom ki magamból, megesz a penész,
Éss felgyorsul a tempó, a féktáv már kevés,
Egyszer lehagylak és a korlát majd benéz.

És vissza se érek, az ütem végére,
Semmit se értek, az üres légtérben,
Köszi de tényleg, a rühes békédet,
Hagyjatok végleg, na puszi én léptem.