Beszélek Songtext
von Magashegyi Underground

Beszélek folyton, álmodban beszélek
Nem ember-nyelven, mert más itt a hangom
Meghallod úgyis, mikor én beszélek
Ahogy annyi lényben meglátod az arcom
Az őszi domboldal agyagos sarán
A nyárba nem lehet visszamászni
De van valahol egy ösvény talán
Csukva a szemed, azért kell ott állni

És hallok majd mindenkit belopózni
Embert és állatot, aki elment messze
Belép álmomba kezemet újra fogni
Aki éberen fölállt és elengedte
Aki éberen fölállt és elengedte


Vigyázz, ne lépj a fekete csigákra
Térképet írnak a sírásnyomokkal
Le ne mossa a napok áradása
Hogy tudnál másképp visszajönni onnan
Éjjel megjönnek az elveszett kutyák
Csatakosan körbejárják a házat
Sorfalat kint a csöpögő, nagy tuják
Mint kísértetek, himbálva állnak

És hallok majd mindenkit belopózni
Embert és állatot, aki elment messze
Belép álmomba kezemet újra fogni
Aki éberen fölállt és elengedte
Aki éberen fölállt és elengedte

Lélegzetükből összerakom az arcod
Eső utáni illata lesz a földnek
Fejedet fülelve akkor félrehajtod
Kopogtatsz majd és nem hiszlek esőnek