Szavak Songtext
von Koncz Zsuzsa

Csak megcsendülnek és nagyon fájnak
De õriznek minket, ránk vigyáznak
Mert olyanról tudnak, mihez kevés egyetlen élet
Szikrázó titkokat takargatnak
Tudják az ember mirõl hallgat
És mirõl énekelnek a hajnali fények

Néha angyalok laknak bennünk
És szörnyek, akiket eltemettünk
A szavak, amiket nem mondtunk ki
És börtönnek tûnnek vagy erõs várnak
Koporsónak vagy szülõágynak
A szavak, amiket nem mondtunk ki

Mint eltûnt barátok kézfogása
Szerelmek elhalt suttogása
Nevek, kihûlt arcokról életlen képek
Furcsa álmok a jövõt kutatják, de
Tények az álmokat dobozba rakják
Varázsigékkel miket beléd lehelt az élet


Úgy hisszük istenek laknak felettünk
Csak tettek, amiket elfeledtünk:
És szavak, amiket nem mondtunk ki
Mégis ítélnek felettünk, ránkmutatnak
A földnek adnak, vagy vissza a napnak
A szavak amiket nem mondtunk ki

Önfeledt hitek és szigorú számok
Bentrekedt szitkok vallomások, mik
Tombolnak bennünk míg állunk szótlan a térben
Vakító fények, a testetlen lényeg
Mint gyerekszájból a romlatlan lélek, mi
Felénk árad, bátran fejtsük meg végre

És vigyázzuk õket, mint gyertyalángot!
Ne fojtsuk el bár nagyon fájók
A szavak miket nem mondtunk ki
Jobb ha vakmerõn zászlónkra tûzzük
Vagy imánk csillogó gyöngyére fûzzük
A szavakat, amiket nem mondtunk ki

Most hogy hallottad ezt, még ne szólj semmit!
Csak jegyezd meg végül is rendet kell tenni a szavak közt
(Amiket nem mondtuk ki)