Tengeren Songtext
von Kaláka

Visz a hajó, ringat a tenger,
Elnyúlok a fedélzeten.
Ez a kékség, amiben úszunk,
Tán a mennyország idelenn,

Ez a kékség, amiben úszunk,
Eget és földet összefog
és lent a hullámzó magasság,
Fent a szárnyrakelt víz suhog.


S ebben a tükrös ragyogásban,
Csobogó ég és víz között,
Elszáll az emberi sötétség,
Amely idáig üldözött:

Könnyű vagyok s a könnyű lélek
Könnyűnek érzi a jövőt,
Minden gyötrelmét elfelejti
A megváltó szépség előtt.

Visz a hajó, ringat a hullám,
A gép morajlik csendesen,
Ez a kékség, amiben úszunk,
Tán a mennyország idelenn.


Lent az ég ragyog, fent a tenger,
Ez a nagy fény meggyógyított;
Most megint örülök, hogy élek,
Hogy élek és ember vagyok.