Bokraink közt Songtext
von Kaláka

Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére,
Szép voltál, te kedves, illanó.
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
Fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
Neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
Fehér kezed hársméz illatát.


Amikor a háztetőn a hajnal
Macska módra lustán lépeget (lustán lépeget)
Emlegetnek tűnődő szavakkal
Vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad,
Álom voltál, elhaló zene (elhaló zene)
De tudom, aki formálta vállad,
Fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol
Kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
Nem álmodom többé már soha
Bokraink közt már az ősz barangol...