felisút Songtext
von hiperkarma

Nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
Amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
Nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
Amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
Fogta és elindult megkeresni magát
Azt az egyet akitõl egyáltalán remélhette
Hogy megtudhatja a válaszát a kérdésére
Amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
Nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ
A kérdés is egyszerű lehet mint õ maga nem?
Vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
Benne senki nem mer hinni mindenki pont őrá kíváncsi
Ne félj hogyha találkozna vele egybõl tudná mit kérdezzen tõle
Holtbiztos én mondom benne is ott ficánkol az õ saját kis kérdése
És aki a vérébõl egyszerû az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
Pontosan ugyanennyire egyszerûnek gondol
Az ilyen ha gondol egyet megtölti a hitét hittel
És beismeri hogy egy pillanatra sem volt még kinyitva a szeme


Ezért aztán igazából ez idáig élni sem tudott
Az amit életnek hitt az volt amit álmodott
És amire halványan emlékezett az volt az élete
És nevetve mesélte ha kínozta az álma most meg azt látja
Hogy körülötte csukott szemek nevelnek csukott szemûeket
És akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
Megnyugvást is csak nagy ritkán nemhogy köszönetet
Mert melegágyból felébredni senkinek nem fûllhet a foga idõ elõtt
Ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
Úgy hogy az a másik észre se vegye
Végig õ volt az aki a kérdéseit a szájába tette és kimondatta vele
Mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet
Úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg
Soha ne tudja meg az akiért teszed
Nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
Amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
Nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
Amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni