Fabula Songtext
von Ghymes

Meglátta a kóró a szép szőlő szemeit,
Mér′ nem lehetnének egyszer végre nekem is?
Nyögött egyet, nyögött kettőt, varjú ejtett levet a fejére.
Végül öszvér igényt tartott jelöletlen száraz fenekére.

Elment egyszer a bolond a bölcshöz veszekedni,
Azt mondják, hogy a különbség köztünk csak szemernyi.
Várjál - szól a bölcs -, most éppen verset írok az Isteni Porba.
Én is, én is - szólt a bolond -, verset, bölcset jól összetaposta.


Hentes ment az orvoshoz - hisz társak vagyunk - mondja,
Te is késsel, én is bárddal bemegyünk a húsba.
Akkor igyunk - szól az orvos -, itt a bor, egy hálás beteg hozta.
De a hentes nem várta meg, gondolkodik ezeken azóta.

Hiába könyörög a malacnak a madár,
Repüljön, de nincs szárnya,
Ez egy ilyen szabály.

Malac ment az iskolába zeneórát venni,
Hogyha veszek fél kilót, na végülis az mennyi?
Megszólal a szerelemmel poklot, mennyet kibékítő nóta.
Csúf ez - mondta -, s visszabújt a kismalac a büdös, meleg ólba.

Hiába könyörög ...