Széki Songtext
von Fonó zenekar
Széki Songtext
Nem hallszik a muzsika,
Hate-hate-hate-ha!
(Négyes)
1;
Szennyes ingem, szennyes gatyám Mezőségen lakik anyám
Nincsen fája, se hamuja, hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd hogy én szennyes vagyok, mert szívemben nincsen mocsok,
Az az egy pecsét benne van, szeretlek én rózsám nagyon!
Itt is terem sok szép virág, madár dalol szép a világ,
De az mind semmit ér nekem, ha a babám nem ölelem.
Es az eső szép csendesen, ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen, majd megsegít a jó Isten!
Es az eső szép csendesen, ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen, majd megsegít a jó Isten!
2;
Hajtsd ki rózsám az ökröket, legeltesd meg szegényeket.
Széna fűre ne hajtsd őket, mer elveszik a szűredet.
Ha elveszik a szűredet, mivel takarsz be engemet?
Ha elveszik a szűredet, mivel takarsz be engemet?
Van nekem egy cifra subám, avval takarlak bé rózsám.
Szerettelek sok ideig, szeredától csütörtökig,
Szeretett a fene soha, csak meg voltam veled szokva.
S úgy megvoltam veled szokva, el se felejtelek soha.
S úgy megvoltam veled szokva, el se felejtelek soha.
Áj-na-naj-na...
3;
Erdő erdő, kerek erdő, de szép madár lakja kettő,
Kék a lába zöld a szárnya, piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok, inkább jól meg átkozom
Kilenc fia néma legyen, a tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen, ország világ híre legyen!
(Lassú)
4;
Sohasem vétettem Szeben városának,
Mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten, Szeben mészárosát,
Hogy m'ért vágta le a kicsi bornyú lábát.
Szegény kicsi bornyú nem tud lábán járni,
Gyalog katonának a hátán kell hordozni.
Szegény kicsi bornyú nem tud lábán járni,
Gyalog katonának a hátán kell hordozni.
Ha meguntad jó galambom velem életedet,
Csináltass koporsót, temess el engemet!
Írd fel a fejfámra, hogy itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt a halála.
Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
M'ért nem termettél meg minden fa levelen?
5;
Le is szállnak, fel is szállnak, a fecskék,
Jajj de búsan telnek tőled az esték.
Látod babám, eljöhetnél egy este,
S meglátnád a bús szívemet lefestve.
Látod babám, eljöhetnél egy este,
S meglátnád a bús szívemet lefestve.
El is mennék én hozzátok, egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.
6;
Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő!
Sárgarigó madár benne fakerülő.
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna lánynak igaz szívű szeretője.
Várni, várni, babám! De sokat kell várni,
Egy szép barna lányért, három évet kell szolgálni.
Össze gyűjtöm a sűrű könnyeim, de tálba,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.
(Szapora lassú)
7;
Nem loptam én életembe',
Csak hat ökröt Debrecenbe'.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Elhajtottam a vásárba,
Kettőt adtam áldomásba.
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Nem loptam én életembe,
Csak egy lovat Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
(Csárdás)
8;
A kapuba a szekér,
Itt a legény leányt kér.
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha!
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha!
Örömanya jöjjön ki,
Hogy az ajtót nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét!
Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét!
9;
Kimentem én az erdőre az erdőre,
Ráléptem egy venyigére, venyigére.
Venyigéről, venyigéről, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére!
Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papírosra, papírosra.
Papírosról, papírosról papírosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra!
10;
Ajj, Istenem, adj egyet! Sohase kérek többet!
Ajj, Istenem, adj egy jót, adj egy kedvemre valót!
Ajj, Istenem, adj egy krajcárt, hogy vegyek egy kis pálinkát,
Ajj, Istenem, adjál kettőt, hogy vegyek egy szép szeretőt!
Azt hallottam én a héten, leány vásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni, szőkét, barnát választani.
Szőkét ne végy, mer' beteges, pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél, az lesz a jó, az lesz az ölelni való!
11;
Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás!
Bonchidai híd alatt,
Lányok sütik a halat,
Papírosba csavarják,
A legénynek úgy adják.
12;
Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Isten, elapassza a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretőmet.
Jó az Isten, elapassza a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretőmet.
Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Ihatnék az én szép lovam a fakó.
Gyertek, lányok, törjétek be a jeget,
Sej, hadd igyon a fakó lovam eleget!
Gyertek, lányok, törjétek be a jeget,
Sej, hadd igyon a fakó lovam eleget!
Hate-hate-hate-ha!
(Négyes)
1;
Szennyes ingem, szennyes gatyám Mezőségen lakik anyám
Nincsen fája, se hamuja, hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd hogy én szennyes vagyok, mert szívemben nincsen mocsok,
Az az egy pecsét benne van, szeretlek én rózsám nagyon!
Itt is terem sok szép virág, madár dalol szép a világ,
De az mind semmit ér nekem, ha a babám nem ölelem.
Es az eső szép csendesen, ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen, majd megsegít a jó Isten!
Es az eső szép csendesen, ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen, majd megsegít a jó Isten!
2;
Hajtsd ki rózsám az ökröket, legeltesd meg szegényeket.
Széna fűre ne hajtsd őket, mer elveszik a szűredet.
Ha elveszik a szűredet, mivel takarsz be engemet?
Ha elveszik a szűredet, mivel takarsz be engemet?
Van nekem egy cifra subám, avval takarlak bé rózsám.
Szerettelek sok ideig, szeredától csütörtökig,
Szeretett a fene soha, csak meg voltam veled szokva.
S úgy megvoltam veled szokva, el se felejtelek soha.
S úgy megvoltam veled szokva, el se felejtelek soha.
Áj-na-naj-na...
3;
Erdő erdő, kerek erdő, de szép madár lakja kettő,
Kék a lába zöld a szárnya, piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok, inkább jól meg átkozom
Kilenc fia néma legyen, a tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen, ország világ híre legyen!
(Lassú)
4;
Sohasem vétettem Szeben városának,
Mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten, Szeben mészárosát,
Hogy m'ért vágta le a kicsi bornyú lábát.
Szegény kicsi bornyú nem tud lábán járni,
Gyalog katonának a hátán kell hordozni.
Szegény kicsi bornyú nem tud lábán járni,
Gyalog katonának a hátán kell hordozni.
Ha meguntad jó galambom velem életedet,
Csináltass koporsót, temess el engemet!
Írd fel a fejfámra, hogy itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt a halála.
Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
M'ért nem termettél meg minden fa levelen?
5;
Le is szállnak, fel is szállnak, a fecskék,
Jajj de búsan telnek tőled az esték.
Látod babám, eljöhetnél egy este,
S meglátnád a bús szívemet lefestve.
Látod babám, eljöhetnél egy este,
S meglátnád a bús szívemet lefestve.
El is mennék én hozzátok, egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.
6;
Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő!
Sárgarigó madár benne fakerülő.
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna lánynak igaz szívű szeretője.
Várni, várni, babám! De sokat kell várni,
Egy szép barna lányért, három évet kell szolgálni.
Össze gyűjtöm a sűrű könnyeim, de tálba,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.
(Szapora lassú)
7;
Nem loptam én életembe',
Csak hat ökröt Debrecenbe'.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Elhajtottam a vásárba,
Kettőt adtam áldomásba.
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Nem loptam én életembe,
Csak egy lovat Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
(Csárdás)
8;
A kapuba a szekér,
Itt a legény leányt kér.
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha!
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha!
Örömanya jöjjön ki,
Hogy az ajtót nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét!
Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét!
9;
Kimentem én az erdőre az erdőre,
Ráléptem egy venyigére, venyigére.
Venyigéről, venyigéről, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére!
Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papírosra, papírosra.
Papírosról, papírosról papírosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra!
10;
Ajj, Istenem, adj egyet! Sohase kérek többet!
Ajj, Istenem, adj egy jót, adj egy kedvemre valót!
Ajj, Istenem, adj egy krajcárt, hogy vegyek egy kis pálinkát,
Ajj, Istenem, adjál kettőt, hogy vegyek egy szép szeretőt!
Azt hallottam én a héten, leány vásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni, szőkét, barnát választani.
Szőkét ne végy, mer' beteges, pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél, az lesz a jó, az lesz az ölelni való!
11;
Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás!
Bonchidai híd alatt,
Lányok sütik a halat,
Papírosba csavarják,
A legénynek úgy adják.
12;
Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Isten, elapassza a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretőmet.
Jó az Isten, elapassza a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretőmet.
Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Ihatnék az én szép lovam a fakó.
Gyertek, lányok, törjétek be a jeget,
Sej, hadd igyon a fakó lovam eleget!
Gyertek, lányok, törjétek be a jeget,
Sej, hadd igyon a fakó lovam eleget!
Lyrics powered by www.musixmatch.com
