Megfagytál Songtext
von Down for Whatever
Megfagytál Songtext
Megfagyott tükörkép egy nyitott ablak mellett
A kihűlt szobák közt ketten, némán ballagunk
Nézd meg mivé lettek a tűztől fénylő termek
Hogy a leghidegebb részei most te és én vagyunk
Itt megfagyunk
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
Rend helyett a káosz
Béke helyett zűrzavar
Kiolt végül minden lángot ez a csontig maró szélvihar
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
(Megfagytál)
Ne kérj többet, ne adj semmit
Ne kérj többet, ne adj semmit
Ne kérj többet, ne adj semmit már
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
A kihűlt szobák közt ketten, némán ballagunk
Nézd meg mivé lettek a tűztől fénylő termek
Hogy a leghidegebb részei most te és én vagyunk
Itt megfagyunk
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
Rend helyett a káosz
Béke helyett zűrzavar
Kiolt végül minden lángot ez a csontig maró szélvihar
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
(Megfagytál)
Ne kérj többet, ne adj semmit
Ne kérj többet, ne adj semmit
Ne kérj többet, ne adj semmit már
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
Ne kérj többet, ne adj semmit
Az idő átformál mindenkit
Ha találkoznánk, nem ismernél rám
Mert az álarc, amit eddig hordtam
Ráncokat mart rég a húsba
Jövő nélkül, bennem végül megfagytál
Writer(s): Dávid Zsoldos, Kiki Diószegi, Róbert Császár, Zsombor Czink Lyrics powered by www.musixmatch.com