XII. Songtext
von Depresszió

Tömegednek gyilkos a hangja,
Amikor az új jövőt várja
Pusztítva jut majd előre,
Mindenki téphet belőle

Terror ad meg mindent, amid van,
Fegyverrel oldd meg, ha baj van
Ne is ésszel, inkább a kézzel,
Ne mosollyal, inkább a vérrel

Ezer éve tudtuk, hogy így lesz,
Közel álltunk mindig a véghez,
De ha egyszer örök sötét jön,
Patakban könnyünk a földön

Ezer éve tudtuk, hogy így lesz,
Közel álltunk mindig a véghez,
De ha egyszer örök sötét jön,
Patakban könnyünk a földön


Vállald a bűneid!
Vállald a bűneid!
Vállald a bűneid!
Vállald a bűneid!

Miért?

Miért csak nekem fájnak a szemeim?
Miért csak nekem szólnak a szavaim?

Ezer éve tudtuk, hogy így lesz,
Közel álltunk mindig a véghez,
De ha egyszer örök sötét jön,
Patakban könnyünk a földön

Ezer éve tudtuk, hogy így lesz,
Közel álltunk mindig a véghez,
De ha egyszer örök sötét jön,
Patakban könnyünk a földön

Miért lesz így jó?
Miért lesz így jó?
Miért lesz így jó?
Miért lesz így jó?