Tagadás (koncertverzió) Songtext
von Depresszió

Csak egy pillanatnak tűnt, ami volt
De az elmémben ez nem szürke folt
Tudom, hogy nem fog visszajönni
De hangja mégis lelkem tépi

A csókja édes ízét érzem
Az ágyon az üres helyét nézem
A lélegzetem visszatartom
Tudom, nem jön, mégis várom

Az agyam megöl, amitől szavakat várok
A falam ledől, amitől közel az árok
Az agyam megöl, amitől szavakat várok
A falam ledől, amitől közel az árok

(Tudod, hogy én)

Nem akarok része lenni a programnak, ami eltaszít
Nem akarom azt szeretni, aki úgy érzi, hogy elveszít
Ez az élet túl kevés ahhoz, hogy átverjenek minden éjjel
Ha befejeztem elmegyek, majd az űrbe hullok szerteszéjjel


A saját romjaim eltemetnek
De tartalékaim éledeznek
Mástól kapok többet, jobbat
Ha a magány addig el nem porlaszt

A csókja édes ízét érzem
Az ágyon az üres helyét nézem
A lélegzetem visszatartom
Tudom, nem jön, mégis várom

Az agyam megöl, amitől szavakat várok
A falam ledől, amitől közel az árok
Az agyam megöl, amitől szavakat várok
A falam ledől, amitől közel az árok

(Tudod, hogy én)

Nem akarok része lenni a programnak, ami eltaszít
Nem akarom azt szeretni, aki úgy érzi, hogy elveszít
Ez az élet túl kevés ahhoz, hogy átverjenek minden éjjel
Ha befejeztem elmegyek, majd az űrbe hullok szerteszéjjel

Nem akarok része lenni a programnak, ami eltaszít
Nem akarom azt szeretni, aki úgy érzi, hogy elveszít
Ez az élet túl kevés ahhoz, hogy átverjenek minden éjjel
Ha befejeztem elmegyek, majd az űrbe hullok szerte széjjel


Csak szét
Csak szét
Csak szét
Csak szét

Nem akarom azt szeretni
Nem akarom azt szeretni
Én nem akarom azt szeretni
Én nem akarom azt szeretni

Nem
Nem
Nem
Nem