Félig ösztönlény Songtext
von Depresszió

Néha elmém csak úgy érti meg szavam,
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell,
Hogy a szelídebbik ne kopjon el

Amid fogytán, máris feltöltenéd,
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik,
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel, hogy szolgáljon még,
Aki nem óvja meg, kiég

Mondd, merre tart,
Az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér,
Hogyha túl hamar véget ér?


Az időnk elfogy, tehát vágyunk jogos,
Hogy kiélvezzük, de csak az tudja, aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik,
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel, hogy szolgáljon még,
Aki nem óvja meg, kiég

Mondd, merre tart,
Az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér,
Hogyha túl hamar véget ér?
Mondd, merre tart,
Az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér,
Hogyha túl hamar véget ér?

Véget

Véget

Mondd, merre tart,
Az az élet, ami hajt?
Mondd, merre tart,
Az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér,
Hogyha túl hamar véget ér?