Az ébredés útján Songtext
von Depresszió

Látom a sok hülyét, aki ellenem össze-vissza béget,
Talán egytől-egyig a tudatlanság népes klubjába léptek
Amíg elkerülnek, én szánakozva és mosolyogva állok,
De amit nem tudok kivédeni, azért triplán visszavágok

Ja!

Az emberi lény programja hibásan fut persze,
Nem tudom még, hol az igazság és azt sem, szerethetsz-e
De ami belül éget, azt nem olthatja el az önpusztítás,
Ezért csak az igazi, tiszta szeretet jelenthet megváltást

És
Az,
Hogy


Mindig az ébredés útján járok,
Ami néha túl rögös, néha túl sok az árok,
De van még erőm újra belátni, merre
Nem visz jó úton fekete részem elve

Mindig az ébredés útján,
Csak néha az ösztönök máglyáján
Mindig az ébredés útján,
Csak néha az ösztönök máglyáján

Mindig az ébredés útján,
Csak néha az ösztönök máglyáján
Mindig az ébredés útján,
Csak néha az ösztönök máglyáján

Mindig az ébredés útján járok,
Ami néha túl rögös, néha túl sok az árok,
De van még erőm újra belátni, merre
Nem visz jó úton fekete részem elve


Mindig az ébredés útján,
Csak néha az ösztönök máglyáján
Mindig az ébredés útján,
Csak néha az ösztönök máglyáján