Napisten hava Songtext
von Dalriada

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok
Hideg volt a föld és sivár, üres pusztaság
Vad sem verte fel az éjnek menedékét
Nem bolygatta meg senki-semmi az isten atyát

Elbúsult fent égi csarnok-palotában
Szólni vágyott mindenek ura, ős-öregisten
Könnyéből szórt éji égre csillagokat
Mosolyából nap lett, meleg és fény a hideg égen


Ott ül fényes égi trónján
Nap atyánk balján
Hold anyánk jobbján
Nevetése széllel indul
Vélünk sír, ha könnyünk csordul
Áldj meg a régiek szaván
Ott ül fényes égi trónján
Nap atyánk balján
Hold anyánk jobbján
Nevetése széllel indul
Vélünk sír, ha könnyünk csordul
Áldj meg a régiek szaván

Égbolt széléből letört lám egy darabot
Vele formázta meg a szóval szóló gyermekét
Vízben hallal, erdei vaddal táplálta
S neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét
Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája
Nyár jött, édes, egekig érő szava-násza
Így lett gazdája pusztának-rónának
Aranyos szegletnek, e világ szép hajnalának


Ott ül fényes égi trónján
Nap atyánk balján
Hold anyánk jobbján
Nevetése széllel indul
Vélünk sír, ha könnyünk csordul
Áldj meg a régiek szaván
Ott ül fényes égi trónján
Nap atyánk balján
Hold anyánk jobbján
Nevetése széllel indul
Vélünk sír, ha könnyünk csordul
Áldj meg a régiek szaván