Intro: Védj meg, Láng! Songtext
von Dalriada

Védj meg, láng!
Erdő mélye rejt el.
Nem vezet út, nehogy
így érjen el a végzet.
Nézz hát rám!
Bánat nem felejt el.
Szép Daliám,
Hol lellek hát meg Téged?
Elmúlt tán
Minden, mi dalban éled.
Éj viharán
Elvesztem végleg lépted.
Bújtass, Láng!
Bánat kínja éget.
Szép Daliám,
Hol lellek hát meg Téged?
Védj meg, Fény, a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya,
Dallamod él, bút messze űz,
Sose érjen véget az ének!


Védj meg, Fény, a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya,
Dallamod él, bút messze űz,
Sose érjen véget az ének!
Anyám, anyám, édes jó Anyám,
Te voltál az én szerető dajkám.
Születésem napján, jaj, de nagyon örültél,
Katonának mégis fölneveltél.
Világ, világ, idegen, nagy világ,
Eső nélkül nem nyílik a virág.
Rózsám szíve meghasad a magánytól,
Búcsú nélkül vágtattam el a Babámtól.
Járom az utat,
Az ismeretlen előttem,
Szép vitézemet
Kutatja szárnyaló énekem.
Ó, az én szívem mindig ilyen marad:
őszinte, hűséges, szerelmes és szabad.
Ültünk zsongó tavaszkor
Nagy tölgy tövében,
énekeltünk selymes fűben,
Madárka szívében.
Néztük a Napot,
és lelkünk megtelt vele.
Merítettünk kék vízből,
Hol csorog hegynek ere.
Vén világból hajt csak egyre,
Fáklyafény táncol nevetve.
Naplemente égre festve,
Otthont mutat a fény.
Gonosz átok vére verje,
Köd, ború elűzve messze,
Nóta szárnyra, harc feledve,
Otthont mutat a fény.
Vén világból hajt csak egyre,
Fáklyafény táncol nevetve.
Naplemente égre festve,
Otthont mutat a fény.
Gonosz átok vére verje,
Köd, ború elűzve messze,
Nóta szárnyra, harc feledve,
Otthont mutat a fény.
Védj meg, Fény, a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya.
Dallamod él, bút messze űz,
Sose érjen véget az ének!
Védj meg, Fény, a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya.
Dallamod él, bút messze űz,
Sose érjen véget az ének!
Védj meg, Fény, a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya.
Dallamod él, bút messze űz,
Sose érjen véget az ének!
Védj meg, Fény, a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya.
Dallamod él, bút messze űz,
Sose érjen véget az ének!