Az ember tragédiája Songtext
von Bëlga

Alsósztregova, nemesi család
Felvilágosodás
Fráter Erzsébet
Szívbaj, drámai költemény
1859, ′60

Többször is betiltották a művet
Prohászkának cseppet sem tetszett
Az első három szín jön
Ezt jegyzeteld

Ádámtól és Évától kezdem
Először ott voltak benn Istenben
Totál kómában, öntudatmentesen
Növényi létben és szemérmetlen
Jött az a Lucifer és keltette a vágyat
Ennyi pont elég is volt a kezdő párnak
Kiakadt az Úr, de bitangul
Hogy a fejére nő ez a fiatalúr


"Dualizmust akarsz, Meg öntudatot?"
Kérdezte Isten
"Akkor húzzál földre parasztnak" - mondta, és haragra gerjedt
Ijedtükben amazok meg felvették a levelet
És indult az ember tragédiája
Amikor leküldte az Úr őt a matériába

Negyedik Egyiptom az Ókorban
Ahol a fáraó magányos
Mert a dicsőségtől még
Nem lesz családos
Hiányzik a nő menthetetlenül
Leuralja a mondhatatlan űr
Felszabadítja a rabszolgákat
Így menekül a demokráciába

Az ötödik színben Athénban
Miltiádészként demokrata
De két demagóg beszélget
És kimondják mi a népítélet
A szabadság és egyenlőség
A szép eszmék csak rögeszmék

A gép forog

Az alkotó pihen


Hatodik Róma, harc és szex
Sergiolus nem élvezi az életet
Mert sejti már, hogy az ilyen virág hervatag
A kacagás sem valódi, csak fogva tart
Hedonizmusból fordul át a kereszténység felé
Új népet, új eszmét Istentől remél
Hetedik Konstantinápoly
Tankréd kereszteslovag

De amint meglátja Évát
Rideg lesz a zárdafal
Prágában a nyolcban
A késői középkorban
Hé, Kepler, mi a horoszkóp?
A drága Borbála nekem is megvolt
De ne is csodálkozz ezen
Ha a föld helyett a csillagokat lesed

Kilenc, Párizs, elaludt a blantom
Ádám álmodja, hogy Kepler, az meg, hogy Danton
Álom az álomban, tehát szerkezetileg
Lucifer a kilencesben nem jelenik meg
Tíz, Prága, Ádám ébredezik, aztán a tanítványának fejteget valamit
Ami egy új világ perspektívája, a felvilágosodás gondolatvilága

A gép forog

Az alkotó pihen

11, London, míg rí Madách jelene
Ádám meg csak a történet szemlélője
Kapitalizmus, szabad verseny, kutyáknak harca ez egy konc felett
12, ne szalaszd el, ez a tökéletes társadalom a falanszter
Platón őrzi a sok-sok marhát
Michelangelo széklábat gyárt

A 13. tragikus színben
Ádám, csalódott, bús volt, meg minden
Lucifer meg izomból fűzte
Hogy jöjjön fel vele ki oda az űrbe
Mert a tiszta szellem ott lakik fent
Az anyag neki kín börtön itt lent
Ádámnak be is jött ez az ötlet
Repült, de pont amikor majdnem ott lett

Megborzongatta a hideg űr
Ahol élő énje megsemmisül
3700-nál fordult vissza
Mer' az ember célja a küzdés maga
Az Eszkimó szín, a Mad Max jéggel
Olvasd el most, vagy max majd éjjel
A 15.-ben Ádám felébredt
És ráébredt, hogy csak álmodta az egészet

Sürgősen öngyilkos akart lenni
De Éva az anyaságát épp bejelenti
A létkérdést Ádám felteszi
De a jóisten fraktálos választ ad neki
Majd kiosztja a szerepeket
És elmond magától egy idézetet
"Ember, küzdj és bízva bízzál"
Ha ezt megteszed, a többit bízd rám

A gép forog

Az alkotó pihen