La vérité des astres Songtext
von Barbara Carlotti

Egyszer minden véget ér, vártalak de nem jöttél,
Nézzél rám, jobb ember lettem amióta elmentél!
Biztonságban vagy, de minden olyan monoton,
Úgy is tudom, hogy gondolsz rám titokban még a
Vonaton!
Az idő repül, de hová repít?! Tudod a nevemet
Eszik.
A sok gádzsi mellettem fekszik, de nekem egyik
Sem tetszik!
És meddig?! Vártam eleget eddig... de minek kell
Nézzem a gyereket,
Aki a szívedben nem más csak vendég?! Én mennék.
De eltűnt az út, eltűnt a múlt,
Van aki szeret és van aki dug,
Valaki kell, ezért valakid van,
De ott vagyok még a szavaidban!
Tudom, hogy tudod, hogy mindig leszek,


De mások meg veszik a szereteted!
Szeretheted...
De úgyis tudom, hogy megjátszod a kibaszott
Szerepedet!
Mindig ezeket tetted, én voltam kinevetted,
Ki dobtad amit vettem, ezt tetted, ami lettem!
Te tudtad a zenével vagyunk mi ketten.
Ellenünk fordultál, rendben...
Csendben... én fogtam a cuccom és mentem.
Tudod Te voltál a jövő, ami múlt már,
Nem rég szerelem volt, most meg szívből utál!
Én melletted voltam, ellenem fordultál,
Hiába akarlak, Te nem az vagy aki voltál!
Tudod Te voltál a jövő, ami múlt már,
Nem rég szerelem volt, most meg szívből utál!
Én melletted voltam, ellenem fordultál,
Hiába akarlak, Te nem az vagy aki voltál!