Néha Songtext
von Anna and the Barbies

Néha úgy ébredek fel, hogy feltétlen kéne,
Melleket venni, meg valamiféle
Kis átlatszó toppot, aminek nincsen pántja,
És akkor majd mindenki jól meglátja...
A melleket rögtön a durvába vinném,
Mindegy, csak jó legyen, gyorsan bevenném
"Adj Király katonát!": kiabálnám,
S a felkavart múltam a jelenbe hánynám néha

El kéne menni, néha, még keletre
Over the nowhere, és akkor nevetve,
Szamurálykarddal szétvágni a fejem,
Hogy a sok bölcsességet jól beletegyem...
Tükörben állva, nézek rám, nézem,
Fura, nem én vagyok, és nem értem, miért nem...
Kicsik a csaták, csak a szavak nagyok
Még a völgyvidékek élén is egyedül vagyok


Hangosan kiabálok
Hogy süket lesz tőle Isten
De még mindig jobb, ha mérges
Mintha nem figyelne rám
Te is csak úgy fújjad a trombitádat
Hogy aztán ne hallatszon senki
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni

Aztán be kéne futnunk még feltétlen nyugaton,
Nézhetném magam, ahogy a holdat ugatom
A TV-ben, élőben... amit a gép dob,
Megvenni, s elhinni, hogy így lesz majd
Mégjobb...
Tükörben állva nézek rám, nézek,
Hogy ki ez a lány, és miért olyan mérges,
Kicsik a csaták, csak a szavak nagyok,
Még a völgyvidékek élén is egyedül vagyok

Hangosan kiabálok
Hogy süket lesz tőle Isten
De még mindig jobb, ha mérges
Mintha nem figyelne rám
Te is csak úgy fújjad a trombitádat
Hogy aztán ne hallatszon senki
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni


Néha távol vannak a csillagok,
De legalább, közel van a párnám,
Én is lógnék a kereszten, ha tudom
A biztos megváltás vár rám!
Néha hangosan kiabálok
Hogy süket lesz tőle Isten
De még mindig jobb, ha mérges
Mintha nem figyelne rám
Te is csak úgy fújjad a trombitádat
Hogy aztán ne hallatszon senki
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni