Az Életvonal Songtext
von Ossian

Az utcán egy padon naphosszat ülve
Egyre csak várja, mikor lesz vége...
Nyomasztó terhe sokmázsás súlya,
átoktól áldva, áldástól sújtva.
Hiába mondta, régóta látja:
Az emberek felett egy Vonal lebeg.
Életvonal, mely a felhőkig ér,
élénk a színe, akár a vér.

Kórus: Életvonal... Halált takar...


Refr.:
Áldás ez és átok,
Másképp élsz és látod,
A Dolgok rejtett mélyét,
Minden végzet kezdetét...

Annak, ki gyenge, a Vonal csak szürke,
Rövidül egyre, percről percre
"Ők meghalnak" - de kinevették,
Majd igazát látva meggyűlölték.
Bűnösnek látták, elítélték,
Mindenét elvették, elűzték
Most az utcán, egy padon megtörve ülve
Szótlanul vár a megváltó végre...

Refr.:
Áldás ez... stb.

Tükörben nézi saját magát,
Tükörképét, az Életvonalát...

Szóló: Ricsi