A Küldetés Songtext
von Ossian

A város felett lebegett, majd egy toronyra szállt,
Meghajlott háttal, barázdált arccal,
ősz hajú angyal.
Már sejti rég, hogy céltalan,
Ami célja még van, reménytelen,
Mert az ember ilyen: embertelen...
Mégis, maga sem tudja, hogy mért, eljött valamiért Mint éles kés, a szenvedés, hosszú ráncokat vés,
Arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő.
Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak,
Hiába minden,
újjászületnek, feltámadnak.
Mégis, maga sem tudta, hogy mért, eljött valamiért.
Dolgok, ′mit néha senki sem ért, de tesszük valamiért.

Refr.:
Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső,
Szavainkból ébredő erő.
Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél,
Arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér...


Itt volt egy angyal, már messze jár,
Nem történt semmi,
Ez volt a dolga, és ő már tudta: ez volt a végső, utolsó útja... a búcsúja

Refr.:
Küldetés...

Szóló: Attus