betekinto Songtext
von Bohemian Betyars

Egy széken ülve, pohárral kézbe magam elé néztem
És láttam kétségbe esettnek tűnő tükörképem
Eltorzult az arca már az önmarcangolástól
Minden bölcsnek szavától, a jövő némaságtól
Ezért inkább belemerül az öntudatlan létbe
Bolond az, kinek célja a boldogság keresése

Dühös vagyok arra aki, nem ért meg engem
Akarom, hogy semmiért is mindenki szeressen
Az összes jó nő hulljon le ölembe az égből
Az élet egyen morzsákat az én tenyeremből

Hát ezt kívánja magának egy zavarodott ember
Kinek ereje nincs, de mérge van önmagával szemben

Bármerre megyek, én nem találom a helyem
Bármiben is bízzak, túl szép, hogy igaz legyen
Nincsen elég erőm, hogy a helyes útra lépjek
Sárban áll már rég a lábam, behunyt szemmel élek


Várj, kérlek ne menj még, így nem lehet vége
Ígérem, hogy nem várok több választ a kérdésemre
Elhiszem, hogy nincsen jó a másik oldal nélkül
És szembe kell néznem velük egyszer úgyis végül
De addig meg csak menekülök, hátha van még rá remény
Hogy az ingyen osztott boldogságot megtalálom én

Elfelejtem inkább minden kérdésem és bajom
Remélem a jelenben majd, valahogy csak kibírom
Örülnék már azt hiszem az öntudatlan létnek
Csak elég erőt kérek hozzá, s lelki szegénységet

Hát ezt kívánja magának, egy zavarodott ember
Kinek ereje nincs, de mérge van önmagával szemben

Bármerre megyek, én nem találom a helyem
Bármiben is bízzak, túl szép, hogy igaz legyen
Nincsen elég erőm, hogy a helyes útra lépjek
Sárban áll már rég a lábam, behunyt szemmel élek


Amire vágysz, azt a rossz helyen keresed
Az út amin jársz, a vesztedbe vezethet
Korhadt fából próbálsz szép álmot faragni
Önámítást lassan abba kéne hagyni
Nem leszel senki az emberek szemében
Nem fogsz ragyogni csillagok fényében
Ki szeretet régen nem lesz büszke rád
Elfogysz lassan és ez a te hibád, hát
Könnyítsél magadon néhány felessel
Hisz′ mindegy egyszer úgyis elesel

Bármerre megyek, én nem találom a helyem
Bármiben is bízzak, túl szép, hogy igaz legyen
Nincsen elég erőm, hogy a helyes útra lépjek
Sárban áll már rég a lábam, behunyt szemmel élek

Én próbálom festeni a legszebb képet
Ha boldognak látszom, én akkor is félek
Nem tudom később majd mit hoz az élet
Én nem hittem semmiben, most mégis remélek